Oktatáspolitika – oktatás, politika nélkül…
Az ÖFE oktatáspolitikusa:
Márkus Róbert Zsolt képviselő-jelölt

Az utóbbi évtizedekben olyan társadalmi folyamatok zajlottak le hazánkban, gondolok itt az információrobbanásra, a demokratizálódásra és globalizációra, amelyek szükségessé teszik az iskolai munka és a pedagógus szerepének átértékelését országosan és itt helyben is. A tanár az iskolában nem lehet többé csak ismeretközlő, ettől jóval fontosabb szerepet kell, betöltsön: partnerré és segítő szakemberré kell válnia a tanulási folyamatban. Persze ehhez az szükséges, hogy legyen kin segítenie a tanárnak. Ha az elmúlt időszakban jellemző tendencia érvényesül a továbbiakban is, néhány éven belül jelentős számú kisgyermek kezdi meg az iskolát a lakóhelyétől, Füzesabonytól távolabb. Ez automatikusan azt a tényt generálja, hogy a kisgyermekes családok előbb vagy utóbb, de a választott jó hírűnek ítélt oktatási intézmény közelébe költöznek. Vagyis a lakosságszám is csökkenhet. Nem beszélve arról a tényről, hogy az egyre népszerűtlenebb iskolákban csökken a gyermeklétszám, ami magával vonja a pedagóguselbocsátásokat. Ezeket együtt, közösen meg kell akadályoznunk! Ebben a munkában partnernek kell lennie a pedagógusnak, a diákoknak és a szülőknek is!

A toleráns, elfogadó attitűd, a „másság” tisztelete, a tehetségek megbecsülése elsősorban szülői és iskolai mintákon keresztül sajátítható el. Olyan intézményekre van szükségünk, ahol ezek az elvek érvényesülnek! Az ilyen típusú közoktatási intézményeket nem meg kell keresni más településen, hanem ilyenné kell tenni a füzesabonyiakat!
Muszáj, hogy megállítsuk a kisiskolások elvándorlását Füzesabonyból, hiszen helyben kell biztosítanunk mindenki számára az igényes, innovatív/megújuló pedagógiai módszertani kultúrán alapuló nevelés-oktatást!

A 2000-ben elvégzett kompetencia alapú ún. „PISA-mérés” eredményei világítottak rá először arra, hogy a magyar fiatalok közel 20 százaléka súlyos olvasási, és matematikai nehézségekkel küzd, amit a 2006-ban elvégzett vizsgálat is megerősített. Szintén fontos, hogy hosszú évek óta elégedetlenek a munkaadók is az oktatásból a munkaerőpiacra kilépő fiatalok felkészültségével. Az oktatási stratégiánk az elmúlt években némileg változott, azonban ezen változások eredményei nem voltak elegendőek ahhoz, hogy alapjaiban megváltoztassák a magyar oktatási-nevelési szemléletet, és ezáltal rendszerszintű változásokat eredményezzenek.
A közoktatás tömegessé válásával a gyerekek alapkészségei, képességei területén mutatkozó problémák egyre szélsőségesebben jelentkeznek az iskolákban. Füzesabonyban is az azonos évfolyamra járó tanulók közötti különbségek kirívóan megnőttek. Az első osztályos korú gyerekek esetében (kb. hatéves korban) nagyjából ötévnyi fejlettségbeli különbség is tapasztalható a gyerekek között. (Ugyanis egy országos felmérés eredményeit alapul véve megállapítható, hogy egy mai magyar általános iskola első osztályában van olyan 6 éves korú kisgyermek, aki a három és fél éves, és van, aki a nyolc és fél éves gyermek szintjén áll.) Ez a különbség 16 éves korukra, a középiskola idejére a duplájára növekedhet!
Az iskolarendszer –országosan és helyben is- jelenleg differenciálatlanul kezeli ezt a problémát. Az örökölt és máig szinte kizárólagos oktatási stílus és pedagógiai módszerek egy része alkalmatlanná vált a megnövekedett különbségekből adódó pedagógiai problémák kezelésére, megoldására. Megoldási út lehet a kompetencia alapú oktatás megvalósítása, természetesen megfelelő tudásanyaggal párosítva! Ezek a különféle újdonságnak számító pedagógiai praktikák jelenthetnek megoldást. Tudom, hogy a füzesabonyi pedagógusok is kipróbálnának újabb módszertant az eredményességük fokozása érdekében. Természetesen nem arról van szó, hogy amit eddig tettek az nem megfelelő, hanem arról, hogy a régi, jól bevált praktikáikat ötvözzék újszerű megoldásokkal, és legyenek annak a tudásnak a birtokában, hogy el tudják dönteni, hogy egy adott órán, foglalkozáson épp melyikre van szükségük a hatékonyság érdekében.

Nagy valószínűséggel a közvélemény a társadalmi változásokat okolja a tanulási zavarok ugrásszerű növekedéséért és/vagy logopédiai, gyógypedagógiai feladatnak, szülői felelősségnek tekinti az “egyéni” szükségletek kielégítését. Ettől korántsem független az a tény, hogy a tanárok közérzete az utóbbi évtizedekben jelentősen romlott, s a pedagógusok egyre markánsabban jelzik, hogy gyakorlati segítségre van szükségük a problémák megoldásához.
Az egyéni feladatsorok összeállításához, a differenciált tanulásszervezéshez hiányoznak az olcsó, praktikus, jól használható taneszközök. Elsősorban a gyógypedagógusok és logopédusok jóvoltából sokféle feladatsor és játék létezik a különböző részképességek fejlesztésére, ugyanakkor ezek egyáltalán nem, vagy csak elhanyagolható mértékben képezik szerves részét a nagy kiadók taneszközeinek. Ez az egyik magyarázata annak, hogy a rendkívül gazdag és magas színvonalú képességfejlesztő eszköztár az alternatív iskolákon kívül kevéssé jelenik meg a közoktatásban.

Mi az, amivel Füzesabonyban kezdeni kellene az oktatás területén?

1. Mindenekelőtt a politikát ki kell irtani az oktatásból!

2. Megfelelő kompetenciákkal bíró pedagógusokat az intézményekbe! (Ne a politikai hovatartozás döntse el, hogy ki a jó tanár, és ki nem!)

3. Megfelelő vezetői kompetenciákkal rendelkező vezetőket az iskolák élére! A jó közoktatási vezető ma menedzser szemléletű, megfelelően képes az intézményt „eladni”, és képes a kollégáit motiválni.

4. Felül kell vizsgálni a VIK hatékonyságát, a szervezet felépítettségét, vezetői struktúráját.

5. Újító pedagógiai módszertanra törekvést kell sürgetni!

6. Eredményesen kell pályázatokon indulni!

7. Referenciaintézménnyé válás folyamatának kezdeményezését meg kell tenni!

8. A középfokú oktatás reformjára is halaszthatatlanul szükség van: új szakképzési formák bevezetése indokolt! (Fontos a hiányszakmákra képzés, együttműködve az iparkamarával.)

9. Az óvoda és iskola átmenetének hatékonyabb segítése elengedhetetlen!

10. Megfelelő, a szülők igényét is kielégítő képzésformák bevezetése vált szükségessé annak érdekében, hogy az első osztályos diákokat Füzesabonyban iskoláztassák!

11. Reform- és/vagy alternatív pedagógia osztály beindítása, felmérés után, ha igény van rá.

Az oktatás közös ügyünk! Járuljanak hozzá, hogy az oktatás területén szerzett gyakorlati és elméleti tudásomat, tapasztalatomat felajánljam a város oktatási helyzetének javítása érdekében!
Gyermekeink sorsa, jövője most a mi kezünkben van. Lehetőséget kapnak arra október 3-án, hogy véleményt mondjanak a Füzesabonyi közoktatás helyzetéről is! Tegyék meg! Parancsoljanak megálljt a diktatórikus, kézi vezérlésű oktatáspolitikának városunkban!

Szavazzák meg az Összefogás Füzesabonyért Egyesület oktatási programját azzal, hogy képviselő-jelöltjeinket támogatják szavazataikkal!